Hőseink ugyanis szokás szerint bűnözők, de nem a puskás, álarcos, tetovált fajtából, inkább a szélhámos, kaszinós típust képviselik, és nagyon adnak a megjelenésükre. Alapelemük a svindli: Danny Ocean, a csapat agya 24 órával feltételes szabadlábra helyezése után már újabb terven töri a fejét: 11 tagú, specialistákból álló bandájával megkísérel 150 millió dollárt elrabolni három Las Vegas-i kaszinóból, és a tagok között ott vannak a legügyesebb tolvajok, szélhámosok, robbantók és elektronikus szakemberek, akiket a rabláshoz össze lehet szedni. De nem csupán véletlen, hogy a kaszinókat ugyanaz a kíméletlen vállalkozó, Terry Benedict tartja kézben, aki mellesleg Danny volt feleségével, Tess-szel jár. 
 
Ha az Ocean’s Elevennek van hibája, akkor az a gyorsaság, amivel minden zajlik. Így ugyanis egyszerűen nincs idő minden bandatagot rendesen megismerni, és egy picit pazarlásnak tűnik olyan sztárok szerepeltetése, mint Brad Pitt vagy Matt Damon, akiknek nincs lehetőségük a tőlük megszokott és elvárt vászonidőt kitölteni. Ez ugyanis George Clooney filmje, minden köré csavarodik és mindent ő manipulál. A kamera is leginkább rajta szeret megállapodni. Pedig a többiek is vannak ilyen jók, főleg Brad Pitt és Matt Damon, meg persze a jó öreg Elliot Gould. További dicséretként hozzá kell fűzni, hogy ebben a filmben egyetlen sztár sem kapott kiemelkedő gázsit - különben nem is lehetett volna tető alá hozni ezt a rendkívül látványos és mozgalmas produkciót. 

Forrás: Est.Tv Magazin