- Nem könnyű megtalálni a múzeumot.  

- Tímár Gabriella - múzeumvezető: A Ráday utcában a Dunamelléki Református Egyházkerület székházában vagyunk. A múzeum a Ráday Gyűjtemény része. Én is problémának érzem azt, hogy nem vagyunk eléggé észrevehetőek. A látogatóink nagy része úgy jön hozzánk, hogy már tud rólunk, mert valahol hírt kapott a múzeumról. Azok a külföldiek, akiknek keresztyény gyökereik vagy kötődésük van, s megtudják, hogy Budapesten van egy Biblia Múzeum, azok felkeresnek minket. Sok a külföldi, még azt is megkockáztatom, hogy több, mint a magyar látogató. Ilyen múzeum - Biblia Múzeum - nem sok van a világon. Az amsterdami Bible Museum után Európában másodikként nyitottunk ilyen típusú múzeumot. Jövőre leszünk húszévesek. Annak idején kaptunk segítséget a hollandoktól is. Én is tartom velük a kapcsolatot, szinte évente kimegyek hozzájuk. Egyébként az igazi nevünk: Biblia Világa Múzeum. A múzeum megnyitásához az alapot a Ráday Könyvtár Gyűjteménye adta. Vásároltunk másolatokat is, a letéti anyagokat többek között a Szépművészeti Múzeumból, a Budapest Történeti Múzeumból és Berlinből kaptuk. 

A két teremben 3 nagy részt különítettünk el. Az egyik a régészeti, a másik az írás- és szövegtörténeti rész. A harmadik a magyar bibliák történetét mutatja be. A kiállítás negyedik része - a Bibliák a világ különböző nyelvein - most nem látható. Szinte minden nyelven találhatóak Bibliák nálunk. Folyamatosan bővítjük a gyűjteményt, de azért még sok hiányzik, mert rengeteg törzsi, vagy kevés ember által beszélt nyelv létezik, amelyen készen van vagy készül a fordítás. Viszont van evangéliumi fordításunk olyan nyelven is, melyet csak tízezer ember beszél. 

- Ezekhez a bibliákhoz hogyan jutottatok hozzá? 

- A Bibliatársulaton keresztül, mely egy nemzetközi szervezet, és van szervezete Magyarországon is. A minap elmentem hozzájuk, és vettem egy kínai Bibliát 1500 Ft-ért. Ez azért lehetséges, mert a Bibliatársulat be tudja szerezni az idegen nyelvű Bibliákat. Odaadhatom a listát, hogy milyen nyelven szeretnék Bibliát, és rövid időn belül vagy a raktárból, vagy valahonnan megpróbálják beszerezni. 

- Van olyan Magyarországon, akinek több bibliája van, mint ennek a múzeumnak? 

- Nagy gyűjteményeknek és könyvtáraknak, persze! Nem mi vagyunk a legnagyobb gyűjtemény. Gondolok itt - csak, hogy hazabeszéljek - a Debreceni Nagykönyvtárra, a sárospataki vagy a pápai gyűjteményekre. Ezek mind nagyon komoly gyűjtemények. A katolikus gyűjtemények szintén sok értékes bibliát őriznek. A Ráday Gyűjteményében természetesen van Vizsolyi Bibliánk is. Látható nálunk az 1608-as hanaui Biblia, amelyet a Vizsolyi Biblia második kiadásaként tartunk számon. Ráadásul egy olyan példány, mely I. Rákóczi György fejedelemé volt. Saját kezű bejegyzéseit olvashatjuk. Tényleg nagyon szép darab. Vannak különlegességeink! 

- Honnan jönnek külföldről látogatók? 

- Sok helyről. Megmutatom majd a vendégkönyvet. Japánok, izraeliek, kínaiak. Tudni kell, hogy kínai keresztények is vannak. Jönnek Koreából is. Nagyon különös, hogy egyre több koreai család jön misszió céljából Magyarországra. 

A rendszerváltás után iskolás osztályok jöttek sorban. Abban az időben egy iskolában kevés szó esett a Bibliáról. Most már benne van a tankönyvekben, de akkoriban kiéhezve jöttek az emberek. Manapság, ha mesélek a hacóri szentélyről, nyugodtan mondhatom a látogatóknak, ha majd Izraelben járnak, nézzék meg az eredetit. Vagy én se lepődöm meg, ha egy diák odalép a Tóra-tekercshez és olvassa. Mivel zsidó iskolába jár, számára ez természetes. 

- Ez alatt a húsz év alatt mennyit változott a kiállítás? 

- Az állandó kiállítás nem sokat változott. Talán annyi változott, hogy, amióta itt dolgozom - több mint tíz éve -, évente három, négy időszaki kiállítást szervezünk. Az állandó kiállítást kicsit föl kellene frissítenünk, de gondban vagyunk, mert arra nincsen keretünk, hogy egy másik katalógust nyomtassunk. Sok anyagnak lejár a letéti szerződése, azokat vissza kell adnunk. Tartalmában nem, de látványban szeretnék változtatni a múzeumon. Igazából bővíteni szeretnénk, de talán mégis a kiállítás sűrítése lesz, mert nincs elég területünk Kicsit sűríteni, hogy legyen helye az időszaki kiállításoknak. Belefáradtam abba, hogy nincs önálló terület az időszaki kiállítások számára. A végső célunk - erre tíz éve vágyom -, hogy a Biblia Múzeumot egy látványosabb helyre vigyük, ahol lenne egy önálló kiállító terem is. 

- Ahhoz képest, hogy a könyvek könyvéről van szó, nagyon kicsi termekbe kellett bezsúfolni a kiállítási anyagot. 

- Így van! Szerintem... valahol nagyon félreértett állapotban vagyunk. Az én álmom, hogy a „leendő” múzeum mellett legyen egy kis kulturális központ. Az egyházi vezetésben is sokan gondolkodnak ezen, már tíz éve beszélünk róla. Lenne egy múzeum, egy protestáns vagy nem csak protestáns kiállítóterem... - én se csak protestáns művészeket hívok meg -, lenne egy könyvesbolt és egy teológiai antikvárium. Remek dolgokat lehetne csinálni! Például Biblia- klubot. Németországban már létezik, és jól működik. Bécsben mostanában nyílt meg a Bibelzenter. Nálunk mindig csak azt kérdezik, hogy ki ruházzon be, és ezeket a központokat ki tartsa fenn. Mi nem állunk úgy, hogy erre tudnánk pénzt félre tenni. A következő év nagyon izgalmasnak tűnik, mert 2008 a Biblia éve lesz Magyarországon. Ez egy nagyszabású ökumenikus rendezvény lesz, sok érdekes eseménnyel. 

- Hogyan lettél a múzeum vezetője? 

- Húsz éve a Biblia Múzeumnak más volt a funkciója. Akkoriban egy viszonylag zárt világban éltünk, például Izraellel nem is volt diplomáciai kapcsolatunk. Én kétszer voltam Izraelben, mindenféle külön engedélyekkel, először holland ösztöndíjjal. A következő kint létem során fél évig az Izrael Múzeum munkatársaival dolgoztam. Azt gondolom, hogy így jöhettem szóba. Akkor még ritka volt, hogy valaki ennyi időt Izraelben töltsön és bibliai régészettel foglalkozzon. Akkoriban alakították meg a Biblia Múzeumot. Amikor hazajöttem, Hubai Péter - aki annak idején a kiállítást rendezte - keresett meg, hogy nem vállalnám-e el a Biblia Múzeum vezetését.. Kicsit hezitáltam, mivel nincs muzeológusi végzettségem, nem tartom magam igazán szakembernek. Lelkész vagyok, múzeumpedagógusi diplomával. Elvállaltam a munkát, de aztán nem jöttem dolgozni, mert három gyereket szültem, és évekig otthon voltam velük. 

- Ez a múzeum tíz évig várt rád 

- Kórházban feküdtem, mikor bejött a férjem, és azt mondta, hogy „itt van a kirendelő leveled a püspöktől a Biblia Múzeumba”. Erre az orvos azt felelte: „Maga erről az ágyról nem mozdul egy hónapig!” Így hivatalosan állásban voltam, de gyakorlatilag nem. Aztán a pelenka és a fakanál mellől mentem dolgozni. Nehéz volt. Ha visszagondolok, nem is tudom, hogy mertem ebbe belevágni?! Úgy éreztem, hogy kommunikálni is csak gyereknyelven tudok. Az első évben, amikor elkezdtem dolgozni, akkor ünnepelte a világ a 3000 éves Jeruzsálemet. Az amszterdami Zsidó Történeti Múzeumból behoztam egy fotóanyagot, és meghívtam Izraelből a fotóművészeket. Azelőtt nem volt időszaki kiállítás a múzeumban, én rögtön beleugrattam a mély vízbe. Az Izraeli Követségre, a Bibliatársulathoz és ahová tudtam, mindenhova mentem szponzorálásért. Komoly összegeket szedtem össze! Közben úgy gondoltam, hogy fel kellene újítani a múzeumot... kifesteni, összeszedni az ócska szőnyegpadlót, megjavítani a világítást... nem is tudom, honnan vettem a bátorságot mindehhez? Közben persze tele voltam gátlásokkal. A számítógéphez nem értettem, azt sem tudtam, hogy egy hivatalos levelet hogyan kezdjek el. Nagyon izgalmas időszak volt. Az első kiállítás megnyitóján akkora tömeg volt! Mindenféle felekezettől jöttek, püspökök voltak itt, az izraeli fotóművészt egy hétig láttuk vendégül. Nagy megmozdulás volt, és tényleg jól sikerült. A következő kiállításunk egy gyerekpályázat volt. 1200 pályamunka jött be. Gyönyörűek! Az is egy kicsit hírt adott rólunk, és utána az időszaki kiállításokkal már valahogy könnyebben visszakerültünk a vérkeringésbe. 

Múzeumpedagógiával is szívesen foglalkozom, csak nehéz, mert nincs elég helyem hozzá. A kisebb gyerekekkel bizalomépítő, ismerkedős játékot játszunk, aztán körbejárjuk a kiállítást, végül kapnak egy feladatlapot mindenféle humoros kérdéssel. Megkeresni, kiegészíteni, megtalálni... próbálunk egy kis extrát adni, hogy ne csak egy sima tárlatvezetést hallgassanak végig. Fontos, hogy a múzeum ne legyen idegen terület a gyerekek számára. Merjenek benne létezni, ne csak hideg termek és az üvegtárolók között sétáljanak, hanem ismerkedjenek meg az anyaggal. Az is a célunk, hogy az iskolák használják a múzeumokat. Óriási lehetőséget hagyunk ki, ha nem megyünk a gyerekekkel múzeumba! 

- Lelkészként mi a dolgod? 

- Lelkészként, hivatalosan itt vagyok a Biblia Múzeumban, de havonta egyszer prédikálok Kispesten a Rózsa téren, ahová a családommal gyülekezetbe járunk. 

- Mit kérdeznek a leggyakrabban a Biblia kapcsán? 

- Vicces, amit kérdeznek! A régészeti anyagnál a kövekről, a pénzekről soha nem kérdezik, hogy melyik eredeti és melyik nem, de mikor odaállnak a Vizsolyi Bibliához, akkor rendre felteszik a kérdést: ez eredeti? Az is izgalmas, ahogy a tárlót ajándékba kaptuk a Vizsolyi Biblia számára. Egyszer bejött egy kedves német úriember hatalmas fémkereszttel a nyakában. Gondoltam, hogy valami köze van a dologhoz... kiderült, hogy azért jött Magyarországra, hogy felvegye a kapcsolatot a nagy múzeumokkal, melyeknek tárlókat szeretne eladni. Nem is tudom, hogy került hozzánk. Mondtam neki, hogy mi pici múzeum vagyunk, minimális költségvetéssel, épphogy élünk. Tárlót nem tudunk vásárolni, de örömmel vennénk, ha megajándékozna minket eggyel... Itt van a mi híres magyar bibliánk, a Vizsolyi Biblia, csak egy üvegbúra alatt...tényleg bármikor elvihették volna. Két hónapon belül itt volt a tárló. Nagyon jó, biztonságos. Mikor ellopták Vizsolyból a Bibliát, másnap berohantam a múzeumba, és ránéztem a miénkre. Azt tudtam, hogy nem vitték el, mert itt nagyon jó a biztonsági berendezés, viszont akkor vettem észre igazán azt, hogy milyen rossz állapotban van a mi kiállított példányunk. Azonnal megnéztem, hogy nincs-e valamilyen pályázati lehetőség a restaurálásra. Volt. Írtam, remélve, most biztos nem utasítják vissza: „Lám, lám hogy kell őrizni az értékeinket, nekünk is itt van egy, és milyen romos állapotban!” Kaptunk pénzt. 400 ezer forintért rendbe tették a két kötetet . Az egy jól megragadható lehetőség volt akkor! 

- Hány Vizsolyi Biblia van? 

- Magyarországon kb. húsz. A világon 51-58 között lehet a számuk. Mindig kerül elő egy-egy. Vannak hírek, hogy itt is láttak meg ott is. És vannak magángyűjtőknél páncélszekrényben is. Ilyenről is tudunk... 

- Te mi alapján választod ki az elolvasandó részt a Bibliából? 

- Egy vezérfonal szerint olvasom, ami a református Bibliaolvasó kalauz. Ez bizonyos részeket jelöl ki, nem azt mondja, hogy olvass el egy fejezetet, hanem szakaszokat ajánl minden napra. Egy Új- és egy Ószövetségit. 

- Mikor olvasod a Bibliát? Este lefekvés előtt? 

- Inkább reggel. A gyerekeknek is napi indításra szoktam ajánlani. Persze az lenne az igazi, hogy az ember úgy zárná a napját, hogy este is olvassa, de olyankor, ha van rá módom, szeretek mást is olvasni. Szépirodalmat, verset, de reggel mindenképpen vágyom a Bibliára, hogy úgy induljak el, hogy tudjam, Isten mit gondol, mit üzen nekem arra a napra. Ugye, sokszor érezzük, hogy elmegyünk templomba, meghallgatjuk az igehirdetést, ami aztán...gondoljuk... elszáll. De nem elszáll, hanem felszívódik. Beépül a génjeinkbe, ha hallgatjuk az Igét és olvassuk a Bibliát. Lehet, hogy elfelejtjük, hogy mit olvastunk, de az Ige táplálék, ami felszívódik. Régi, kegyes szöveg a „táplálék” - eleink használták sokat -, de nagyon kifejező. Sokszor mondták már nekem, hogy elolvasták a Bibliát, de nem volt rájuk nagyobb hatással, mint egy más irodalmi mű. Lehet, hogy ma még nem, de talán tíz év múlva igen.. A Biblia olvasása megváltoztatja az életet. 

- Mi volt a legszebb dolog, amit itt, ebben a múzeumban mondtak neked? 

- ... Egy néni azt mondta egy vezetés végén, hogy „maga templommá tette a múzeumot”. 

Elgondolkodtam ezen. Vajon lehet-e más célom, minthogy hitvallással beszéljek a 

számomra legfontosabb könyvről? A csoportoknak el szoktam mondani, hogy a Biblia Múzeum zavaró kifejezés, mert ugye, a Biblia nem múzeumi tárgy. Az persze fantasztikus, hogy megnézzük itt ezeket a gyönyörű régi kiadásokat, de hitünk szerint a Biblia mindennapi olvasmány. Legtöbbször ezzel zárom az együttlétet a látogatókkal. Ez is a lelkészi munkám része.