(Az én pályaválasztásom például kifejezetten ahhoz a 25 évvel ezelőtti pillanathoz köthető, amikor először láttam Han Solo és Luke Skywalker kalandjait.) Csodálatos, sosem látott képek töltötték be a vásznat, a határtalan fantázia érzése ragadta magával a nézőket. 

Amikor Lucasék a trilógia folytatása (újrakezdése) mellett döntöttek, a siker és az elvárások iszonyú terhével kellett szembenézniük. A mostani rész azt látszik igazolni, hogy fokozatosan, egyre inkább belemelegedtek ebbe a dologba. A III. rész minden kétséget kizáróan lenyűgözőbb, mint az előző kettő. (Az 1977-es elsővel összehasonlítani pedig értelmetlen, hiszen az szinte már nem is film, hanem (film)történelem.) Persze ehhez az is hozzájárul, hogy amikor a nagy kirakósjátékban az utolsó darabkák kerülnek éppen a helyükre, az már önmagában is érdekes.  

Mert ki ne szeretné már végre látni, hogyan sodródott Anakin Skywalker a sötét oldalra; hogyan csinált Obi-Wan Kenobi fénykardja, a forró láva és egy hi-tech szerelőműhely a széparcú Anakinből Darth Vadert; milyen is volt, amikor Yoda fénykorában kivont lézerrel rontott a főgonoszra; hogyan lett a Köztársaságból Birodalom; hogy nézett ki az épülőfélben lévő Halálcsillag; mit csinált Csubakka mielőtt Han Solo másodpilótája lett; s végül, de nem utolsósorban: milyenek is voltak Luke és Leia születésének körülményei. Természetesen minderre fény derül, s közben lesz irdatlanul látványos „csillagok háborúja”. Egy dolog hiányzik csak nagyon, Han Solo fanyar humora, melynek hiányában kénytelenek leszünk beérni R2 vicceivel.