John Cameron Mitchell, a Hedwig és a mérges csonk és a Shortbus rendezője az erősen szexuális, kissé extrém témák után egy visszafogottabb családi drámával jelentkezett, melyben a gyászoló anyát az alakításáért Oscar-díjra jelölt...
...Nicole Kidman, a gyászoló apát pedig Aaron Eckhart játssza. Becca és Howie 8 hónappal ezelőtt veszítették el 4 éves kisfiukat egy baleset következtében. Ez azonban így világosan nem hangzik el a filmben, a nézőnek úgy kell kisakkoznia, hiszen a házaspár tagjai nem mondják ki – még akkor sem, ha éppen erről beszélnek. A visszafojtottságtól szinte vibráló légkörben hőseink csak kerülgetik a témát, ahogy mindenki más (családtagok, barátok) is körülöttük (a halál szó mintegy félóra után hangzik csak el valaki mással kapcsolatban, a kisfiú halálát pedig csak a játékidő első órája után nevezi a nevén, mondja ki konkrétan Howie).
A kibeszéletlenség, elfojtás és az ezekből adódó boldogtalanság mellett az Engedd el!-ben az a legmegrázóbb, hogy soha senki nem tudja, hogy mit kellene mondania. Ez alól a két főhős sem kivétel, sőt a csendes, elkeseredett drámában még az is megesik, hogy morbidul vicces szituáció alakul ki emiatt (főleg Becca az, aki szavaival többször is mellélő). Ebből a hosszú távon elviselhetetlen helyzetből mindkét főhős megpróbál valamilyen kiutat keresni – méghozzá egy-egy új kapcsolat kiépítésén keresztül. Az asszony egy fiatal, főiskolás fiúval kezd el barátkozni (akinek személye nagyon is jelentőségteljes), a férj pedig eközben a gyászcsoport egyik – nőnemű – tagjával kerül közelebbi viszonyba.
Habár John Cameron Mitchell új filmje látszólag semmiben sem emlékeztet korábbi alkotására, a legváltozatosabb explicit szexjelenetekben bővelkedő 2006-os Shortbusra, valójában nagyon is szoros szálak fűzik hozzá. Ahogy végső soron a Shortbus is a kommunikációról, kapcsolatteremtésről szólt (amit a főhősök a szexen keresztül próbáltak megvalósítani), úgy az Engedd el!-ben is akkor csillan fel a remény a változásra, amikor a traumatizált hősök nyitnak nemcsak a világ, de egymás irányába is. Ehhez pedig – a film tanulsága szerint – néha bőven elég egyszerűen szóba állni a másikkal. 8/10
Kiadás: Magyar és angol DD 5.1-es hang, magyar felirat. Extrák nincsenek. 2/10
Rabbit Hole, 2010 * 88 perc * ADS Service * (12)
A kibeszéletlenség, elfojtás és az ezekből adódó boldogtalanság mellett az Engedd el!-ben az a legmegrázóbb, hogy soha senki nem tudja, hogy mit kellene mondania. Ez alól a két főhős sem kivétel, sőt a csendes, elkeseredett drámában még az is megesik, hogy morbidul vicces szituáció alakul ki emiatt (főleg Becca az, aki szavaival többször is mellélő). Ebből a hosszú távon elviselhetetlen helyzetből mindkét főhős megpróbál valamilyen kiutat keresni – méghozzá egy-egy új kapcsolat kiépítésén keresztül. Az asszony egy fiatal, főiskolás fiúval kezd el barátkozni (akinek személye nagyon is jelentőségteljes), a férj pedig eközben a gyászcsoport egyik – nőnemű – tagjával kerül közelebbi viszonyba.
Habár John Cameron Mitchell új filmje látszólag semmiben sem emlékeztet korábbi alkotására, a legváltozatosabb explicit szexjelenetekben bővelkedő 2006-os Shortbusra, valójában nagyon is szoros szálak fűzik hozzá. Ahogy végső soron a Shortbus is a kommunikációról, kapcsolatteremtésről szólt (amit a főhősök a szexen keresztül próbáltak megvalósítani), úgy az Engedd el!-ben is akkor csillan fel a remény a változásra, amikor a traumatizált hősök nyitnak nemcsak a világ, de egymás irányába is. Ehhez pedig – a film tanulsága szerint – néha bőven elég egyszerűen szóba állni a másikkal. 8/10
Kiadás: Magyar és angol DD 5.1-es hang, magyar felirat. Extrák nincsenek. 2/10
Rabbit Hole, 2010 * 88 perc * ADS Service * (12)
Rabbit Hole
amerikai filmdráma, 91 perc, 2010
rendező:
Bemutató: 2012. április 12.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek















