A lubickolás mellett feltétlenül keressék fel a kiállítást a lelki feltöltődés reményében, hiszen a tárlat „egy olyan világba kalauzol minket, melyben a fájdalom, a törődés, a lágyság és az érzelmek tiszta megjelentetése nem délibáb, hanem a szeretet által megvalósuló élet…” (Idézet Galambos Ádám megnyitón elhangzott beszédéből).
 
A nyíregyházi születésű Aknay 1972-ben a híres szentendrei Vajda Lajos Stúdió egyik alapító tagja volt, így nem meglepő, hogy művészete szervesen illeszkedik a szentendrei hagyományokba, ezen belül is az ún. konstruktív-szürrealista irányzatba. Visszatérő fő motívuma – ami a balatonboglári kiállításon is főszereplő – a képzelet szárnyán közlekedő, térben és időben igen mozgékony angyal, ami úgy röpköd Aknay Jánosnál, mint mesékben a gondolat: világokat hág át, csillagok közt jár-kel, de mindig visszatér alkotójához. Aknay közel 40 éve jelenlévő képi világa nemcsak hazai, de nemzetközi mércével mérve is igen egyéni, igen merész és nagyszabású, éppúgy klasszikus, mint avantgárd, egyszerre egyetemes és magyar.  
 
Őrangyalok és hírvivők című kiállításának találkozási pontja az evangélikus templomtér, ahol a kép és az épület egymással kiegészülve a néző számára kapcsolatokról és tiszta érzésekről beszél.